Van egy ötleted, ami hónapok óta ott motoszkál. Néha elmondod valakinek, aztán gyorsan hozzáteszed, hogy „persze, csak úgy gondoltam".
Kinek szól
Valaki, aki havonta egyszer jelentkezik, és emlékeztet arra az érzésre, amiért egyáltalán belekezdtél. Mellé küld egy kézzel készített ékszert vagy kiegészítőt, amit a kezedben tarthatsz — hogy legyen fél órád, amiben csak a jó gondolatok férnek el.
Nem kell mind a négy. Elég, ha egy megüt.
Van egy ötleted, ami hónapok óta ott motoszkál. Néha elmondod valakinek, aztán gyorsan hozzáteszed, hogy „persze, csak úgy gondoltam".
Elkezdesz valamit lelkesen, aztán három hét múlva már nem érted, miért tűnt jó ötletnek. A kezdeti láng ellobban, és nincs, ami újra fellobbantsa.
Tele van a telefonod motivációs tartalommal, amit végignézel, és utána semmi nem marad belőle. Csak a görgetés.
Körülötted mindenki halad valamerre. Te is haladsz, csak néha elbizonytalanodsz, hogy jó irányba-e — és jólesne, ha valaki csak úgy, kérdés nélkül azt mondaná: menni fog.
A húszas éveinkben rengeteg a bizonytalanság — miközben pont ilyenkor vagyunk tele ötlettel, céllal, vággyal. Csak valahogy útközben kialszik bennünk a szikra.
Évek óta látom magam körül, hogy mennyi ötlet marad meg ötletnek. Nem azért, mert nem elég jók. Hanem mert egyedül vagyunk velük — és mert senki nem mondja ki hangosan, hogy ez menni fog.
A saját életemben is látom, mekkora szerepe van a támogatásnak abban, hogy az ember eljut-e valahova.
Ezért lett a Szikra Posta olyan, amilyen. Nem tanácsokat küldök, mert nem ismerem a te helyzetedet. Azt küldöm, ami nekem magamnak is hiányzott: egy hangot, ami havonta egyszer szól, és nem akar semmit — csak azt, hogy ne add fel.
És mellé egy kézzel készített ékszert vagy kiegészítőt, meg egy képeslapot, amit a kezedben tarthatsz. Mert a képernyőn olvasott biztatás elszáll. A postaládában talált csomag megmarad.
Jobb most kideríteni, mint az első levél után.
3 800 Ft havonta. Bármikor lemondható.
Előfizetek — vagy kérdezz: hello@szikraposta.hu